Kedvező változásokat hozott 2019 a szociális hozzájárulási adóból a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény vonatkozásában – hívja fel a figyelmet a Deloitte. A tapasztalatok alapján a gyártócégek jelentős része nem jelöli meg, hogy K+F tevékenységet folytat, pedig az ehhez kapcsolódó közvetlen költségek csökkenthetik a társasági adó, a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék adóalapját is.

2019. január 1-jén hatályba lépett a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény, amely kedvező változásokat hozott az adónem szabályozásában, többek között a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény kapcsán. Több olyan korlátozó jogosultsági feltétel is megszűnt – összes bevétel 40 százalékának kutatás-fejlesztési tevékenységből kellett származni, külső gyakorlóhelyként 3-5 gyakornok fogadása, kutató-fejlesztői létszám fenntartása –, amelyek értelmezése és teljesítése számos esetben problémát okozott az adókedvezmény igénybevételekor. A módosítás különösen kedvezően érintheti a gyártó cégek mellett a Magyarországon működő negatív vagy nem jelentős adózás előtti eredménnyel rendelkező cégeket (például „cost plus” alapon működő leányvállalatok), így esetükben célszerű megvizsgálni a K+F tevékenységek meglétét. Az új szabályozás értelmében a kutató-fejlesztők bérköltsége, mint a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége után számított szociális hozzájárulási adó 50 százaléka adókedvezményként csökkentheti a fizetendő szociális hozzájárulási adót. Az adókockázatok csökkentése érdekében a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység azonosítása kulcsfontosságú. Erre a célra a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának több eljárása, például a projektminősítés, projektcsoport-minősítés és a szakértői vélemény-kérés is elérhető, amelyek segítségével az adóhatóságra nézve jogerősen határozható meg, hogy egy adott tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül-e.

„Az adókedvezmény alkalmazása a korábbi szabályokhoz képest egyszerűsödött, a vállalatok havonta igénybe tudják venni azt. Az igénybevétel kapcsán azonban több tipikus kérdéskör is felmerülhet, mint például, hogy hogyan kell eljárni azon munkavállalók esetében, akik nem teljes munkaidejükben folytatnak kutatás-fejlesztési tevékenységet, így mindenképpen érdemes a cégeknek szakértő tanácsadókat is bevonni a számukra legkedvezőbb adózás kialakításához” – mutatott rá dr. Márkus Csaba, a Deloitte adóosztályának partnere.